2010 az Európai Parlamentben
Az év vége a vissztakintés ideje. Ilyenkor akarva-akaratlanul is számbaveszi az ember, mit végzett az elmúlt esztendőben. A 2010-es év az Európai Parlamentben is eseménydús volt, annak ellenére, hogy a Bizottság kissé késve alakult meg, így az érdemi munka is a szokásásnál később kezdödött.
Természetesen rengeteg fontos témáról tárgyaltunk, a gazdasági és pénzügyi válság, valamint a görögországi államcsőd-közeli helyzet és az ebből következő politikai lépések például hónapokon keresztül végigkísérték a munkánkat. A válság kezelése, az új munkahelyek teremtése, a pénzügyi piacok felügyelete hetekig uralta a sajtót –joggal. Így talán most azolkra a témákra térnék ki, amelyekkel a legtöbbet foglalkoztam.
A kisebbségi jogok területén az emberi jogok Unión belüli helyzetéről szóló jelentésben sikerült olyan módósítást elfogadtatni, mely a kisebbségek nyelvi jogainak fokozott védelmére hívják fel a Bizottság és a tagállamok figyelmét.
Februárban fogadta el az EP azt az emberkereskedelem elleni harcról szóló határozatot, melynek Anna Hedh kolléganőmmel jelentéstevője voltam. A határozat fő pontjaiban az áldozatok védelmének javítását, a bűnbandák hasonló mértékű büntetését és a kereslet megfékezését nevezte meg prioritásként és elvárásként az Európai Bizottság felé, a témában kidolgozásra kerülő irányelv-tervezet tekintetében. A tervezet azóta már (2010. március 29-én) megszületett, alapos előkészítő munka után a Tanáccsal és a Bizottsággal több körben egyeztetve az irányelvet véglegesen az elmúlt hónapban fogadtuk el. Hogy mennyire aktuális ez a törvény, az is bizonyítja, hogy szinte nem telik el hét, amikor ne derülne fény újabb és újabb elrettentő esetre, emberi drámára. Az Európa Tanács decemberben kiadott jelentése pl. A koszovói háború alatt és után zajló hihetetlen méretű szervkereskedelemről számol be. Ehhez százával ölték meg az –árulókat-, a koszovói szerbeket, valószínűleg politikai segédlettel…
Szintén februárban folytattunk vitát a „Nők és a férfiak helyzete az Európai Unióban 2009-ben” című európai bizottsági anyaghoz készült jelentésről is. A Parlament jelentésében főleg a nőkkel szembeni erőszak minden lehetséges formájának visszaszorításának fontosságára hívta fel a figyelmet.
Az Európai Parlament júniusi plenáris ülésén elutasította az Európai Bizottság indítványát a közúti fuvarozásban utazó tevékenységet végző személyek munkaidejének szervezéséről szóló irányelvről. Az eddig érvényben lévő irányelv célja a munkavállalók védelme volt. A Bizottság 2008-ban indítványozta a magánvállalkozó fuvarozók kizárását a törvény hatálya alól. A magánvállalkozó egy személyben munkaadó és munkavállaló, így nem szorul önmagával szemben védelemre. Jelentéstevőként ezt a nézetet osztottam én is, hogy a magánvállalkozók munkaidejének szabályozása ne válhasson precedenssé. Az Európai Parlament ennek ellenére megerősítette a Bizottság javaslatának elutasítását, ezáltal egy olyan irányelv jött létre, ami kikényszeríthetetlen és ellenőrzése aránytalanul költséges. Számomra ez a döntés azt bizonyította, hogy a demokrácia sem garancia arra, hogy mindig jó döntés születik.
A Duna tíz európai országot köt össze, amelyek közül hat európai uniós tagállam. Éppen ezért „a Duna-medence fontos kereszteződési pont az EU kohéziós politikájával kapcsolatos programok, az európai szomszédságpolitikában részt vevő országokra vonatkozó programok és a potenciális tagjelölt országok között” – szól az EP által januárban elfogadott állásfoglalás, amely felszólítja az Európai Bizottságot, hogy 2010 végéig nyújtson be egy, az egész Duna-régióra vonatkozó európai stratégiát. Ezenkívül kétévente rendeznék meg az ún. Duna-csúcsot is. Az új stratégiához új pénzcsomag nincs mellérendelve, az EB szerint elegendő forrás áll az egyes államok rendelkezésére a strukturális és kohéziós alapokban. A stratégia megvalósítása mindenesetre a soron következő (2011. január 1-től) magyar elnökség egyik prioritása lesz.
Éves parlamenti tevékenységemet számokban összefoglalva, 2010-ben két anyagnak voltam jelentéstevője, két vélemény szerzője, öt állásfoglalási indítvány és egy írásos nyilatkozat társszerzője, ezen kívül pedig négy kérdést intéztem a Bizottsághoz és tizenhatszor szólaltam fel plenáris ülésen.
Ismét sikerült 100 szlovákiai magyart hozzásegítenem ahhoz az élményhez, hogy személyesen meglátogassa az Európai Parlament strasbourgi székhelyét, 10 fiatal újságíró pedig Brüsszelbe látogathatott el, hogy közelről is megismerje a parlament munkáját. Folytatódott gyakornoki program, is, az óévben fél tucat pályázat útján kiválasztott fiatal tölthetett több hetet brüsszeli irodámban.
A fenti cikk a Szabad Újság 2011. január 4-i számában jelent meg.
