Európából nézve Tajwan…

… egy távoli jelentéktelennek tűnő kis ország, amelyről valójában keveset tudunk. A nyár elején a tajwani kormány meghívására néhány napot ebben a távoli országban töltöttem. Tajwan  különös jogállással bír, mert hisz a nagy Kína ragaszkodik a vagy-vagy elvhez, így azon országok száma, melyek elismerték Tajwant, vagy ahogy sokan portugál nevén ismerik – Formosa-t, meglehetősen csekély.

Az ország területe 36 ezer négyzekilométer, lakosainak száma meghaladja a 23 millót. Sem ázsiai, sem világviszonylatban nem mondható szegénynek: az egy lakosra jutő GDP meghaladja a  30 ezer dollárt. (Összehasonlításképpen Szlovákia területe 49 ezer négyzetkilométer, lakossága 5,4 millió, az egy főre jutó bruttó hazai termék vásárlóerő-paritásban 16 ezer dollárnak felel meg az IMF szerint.)

Történelme kalandos: megfordultak itt a holland hajósok, a spanyol hódítók, a portugálok, természetesen a kínaiak, japánok is. A 2. világháború után a kínai kormányzásban is törés áll be a Mao vezette kommunista hatalomátvétel következtében, a Csang-kaj -sek vezette kormány számüzetésbe kényszerül. A kormánnyal együtt 1,3 millió kínai érkezik Tajwan szigetére. Ma a lakosságnak mindössze 2%-a őshonos, indoausztrál. Demokratikus berendezkedésű,  de a rendkívüli állapotra vonatkozó rendelkezéseket csak 1987-ben vonták vissza. Kapcsolatai a „ nagy Kínával” a rendkívül összetettek: mindössze az elmúlt évtizedekben indult meg a kereskedelem  és a turistaforgalom. Másrészt Kínából 300 rakétafej irányul Tajwanra. A hazai politikusok úgy tartják, hogy a legjobb védelem az a 30 ezer turista, akik naponta kizárólag szervezett formában érkeznek Tajwanra …

A politikai pártok nem tudnak egyezségre jutni abban sem, hogy feladják-e az egy Kína elvet (miután a saját kormányukat tekintik legitimnek), vagy a status quo-t fogadják el politikai realitásként.

Tajwanra azonban más miatt is érdemes odafigyelni. Ami valódi meglepetés az idegennek, azok az ún. tudományos parkok. A tudományos park sokhektáros lakónegyedekkel, iskolákkal, ellátott komplexumok, ahova azok az intézmények, vállalatok  juthatnak be, akik legalább forgalmuk 5%-át tudományos kutatásra fordítják. A beszállítók, akik ezt a feltételt nem teljesítik, de mégis a felvevő piac közelében szeretnének vállalkozni, a terület szomszédságában kapnak helyet. A parkon belüli vállalatokat adókedvezményekkel is támogatja a kormány. Az igazgató kissé szomorúan mondta, hogy a válság miatt nem biztos, hogy elérik a kitűzött célt, miszerint a tudományra, kutatásra és fejlesztésre 2012-re a GDP 3%-át fordítsák. Itt felkaptam a fejem: az Európai Unió ezt a célt 2020-ra tűzte ki. Hát akkor milyen messze is vannak a kitűzött céltól? A tavalyi adat szerint a GDP 2,77% szolgálja a tudomány fejlődését. Az uniós tagsággal rendelkező Szlovákia O,46%-ot fordít erre a célra.

A tanulásnak nagy a becsülete: a megválasztott államfő első útja a 17. századból származó konfuciánus szentélybe vezet, ahol a kormányzáshoz szükséges bölcsességért imádkozik. Ezután talán már az sem igazán meglepő, hogy oktatásra a GDP, a bruttó hazai termék 17%-át fordítják, míg Szlovákia az elmúlt évben az Oktatásügyi Minisztérium adatai szerint csupán 3,4%-ot.

Az innovációs hajlam hatalmas: vezető ágazattá nőtte ki magát az elektronika: a Made in China  azt jelenti, hogy ez a kis ország a származási helye sok  használati tárgyunknak, pl. a világon előállított chipek több mint fele innen származik. Az innovációs hajlam az egész gazdaságban jelen van: a mezőgazdasági termelében történt változás hátterében is ez áll. Miután a rizst és egyéb gabonaféléket olcsóbban lehet importálni, a termelők nagy része virágtermesztésre váltott.

Taiwan jó példa arra, hogy egy jól irányított, tudásalapú társadalom, mely nemcsak a nyilatkozatok szintjén alapoz az oktatásra és a fejlesztésre, hanem a gyakorlatban is, hátrányos helyzetből is hatalmas sikereket érhet el.

Fenti cikkem a Szabad Újság 2010. augusztus 17-i számában jelent meg.