A fiatalok munkanélkülisége egész Európában drámai méreteket ölt
Újabb megoldás a határokon átnyúló munkavállalás gyakorlati problémáira
Az Európai Parlament plenáris ülése április 18-án fogadta el (540 igen, 19 nem és 30 tartózkodó szavazattal) azt az új uniós rendeletet, amely a társadalombiztosítási rendszerek összehangolásáról szól. Ahogy azt a cseh jelentéstevő, Milan Cabrnoch (konzervatív reformer) is megfogalmazta: „Az új szabályozás javítani fogja az egységes piac működését, mert javítja a nagyszámú mobil munkavállaló, repülőszemélyzet és határ menti ingázó vállalkozó szociális védelmét”.
Éppen idén van 20 éve annak, hogy az Európai Unióban beindult a belső piac működése. Ebben a kérdésben az uniónak azóta kizárólagos hatásköre van, bár ez a társadalombiztosítási kérdésekre nem érvényes, itt még mindig a tagállamok szabályai a mérvadóak. A megnövekedett mobilitásnak köszönhetően azonban olyan élethelyzetek állhatnak elő, ahol közös fellépéssel kell egyértelműsíteni a szabályokat. A szociális ellátásokra eddig is vonatkoztak uniós szabályok, de mivel az előírások a tagállamokban is változnak, az uniós előírásokat is rendszeres felülvizsgálatnak kell alávetni, hogy a munkavállalók szociális jogai ne sérüljenek, hogy kevés kivételtől eltekintve ugyanazt az ellátást kapják, mint az adott ország polgárai.
Ilyen helyzetet old meg az új rendelet is, amely leginkább a repülőgépek személyzetének helyzetére van nagy hatással. Sokszor – főleg fapados légitársaságok – kihasználták az eddigi szabályozást arra, hogy olyan tagállam társadalombiztosítási szabályait alkalmazzák, amelyé számukra anyagilag a legelőnyösebb, alkalmazottaik számára viszont ez igencsak hátrányos volt. A rendelet által bevezetett „bázishely” fogalma azt jelenti, hogy a személyzet a jövőben azon tagállam társadalombiztosítási szabályai alá tartozik, amelyben rendszerint megkezdi és befejezi a munkáját. Az újonnan elfogadott szabályok segítségével elejét lehet venni a korábbi visszaéléseknek.
A rendelet foglalkozik azokkal az önálló vállalkozókkal is, akik a határ mentén ingáznak, vagyis hetente legalább egyszer hazatérnek. Az ő munkanélküli segélyt érintő jogosultságuk eddig nem volt tisztázott, az új rendelet ebben a kérdésben is tiszta vizet önt a pohárba. Előfordulnak ugyanis olyan esetek is, hogy egy önálló vállalkozó saját országában nem létezik munkanélküli biztosítás, dolgozni viszont egy más tagállamba jár, ahol ilyen létezik és ezt a vállalkozó fizeti is. Ilyen esetekben – a hazatérés és munkanélkülivé válás után – az a tagállam fizeti a munkanélküli juttatásokat, ahol a vállalkozó utoljára dolgozott.
A fiatalok munkanélkülisége egész Európában drámai méreteket ölt
A gazdasági válság letűnésének egyértelmű jelei egyelőre nem látszódnak, tombolásának következményei azonban komoly hatással vannak csaknem minden tagállamra. Az egyik legaggasztóbb adat a fiatalok körében megnövekedett munkanélküliségi ráta, amely leginkább Dél- és Kelet-Európát sújtja (Spanyolországban és Görögországban a 15-24 év közötti korosztály csaknem fele van munka nélkül, a harmadik helyen viszont már Szlovákia következik 35%-os aránnyal). Összességében nagyjából 5,5 millió fiatal van jelenleg munka nélkül Európában. Tény azonban, hogy ezért a helyzetért nem lehet csak a gazdasági válságot okolni, súlyos gond volt ez már korábban is.
Többnyire ismertek a kiváltó okok is (problémák esetén a munkaadók legkorábban a tapasztalatlanoktól válnak meg, a fiatalok gyakran választanak olyan pályát, amelyre a piacon jelenleg nincs igény, stb.), most azonban a megoldási javaslatok kell hogy átvegyék a magyarázatok helyét, mert az adósságválságot csökkentő megszorítási intézkedések még inkább rontottak a helyzeten.
Hosszabb távon megvalósítható, átfogó intézkedésekre van szükség, beleértve a befektetés-ösztönző és gazdaságélénkítő támogatásokat, a vállalkozói környezet javítását, a fiatal vállalkozók támogatási rendszerének kialakítását, az oktatási reformokat (főleg a strukturális munkanélküliség leküzdése szempontjából) és sorolhatnánk tovább. Szükség van azonban olyan intézkedésekre is, amelyek már rövid távon eredményt hozhatnak. Ilyen eredményre számít az Európai Bizottság attól a kezdeményezéstől, amelyet José Manuel Barroso a januári uniós csúcstalálkozón jelentett be, s ezt az uniós vezetők is támogatták. Az EB elnöke levélben fordult a nyolc leginkább érintett állam vezetőihez, hogy az uniós alapokból ki nem használt összegeket csoportosítsák át a fiatalok magasabb foglalkoztatását elősegítő intézkedésekre.
A kezdeti információk szerint (január) Szlovákia 2,3 milliárd eurónyi ki nem merített összeggel rendelkezik. A régi-új kormányfő szerint azonban ez az összeg egy lufi, amely nem reális adatokon alapult és valójában 150-200 millió euróról lehet erre a célra szó, a többi forrásra ugyanis az egyes operatív programot kezelő intézményeknek már konkrét terve van.
A fiatalok foglalkoztatására irányuló támogatások sorsa tehát Szlovákiában még mindig kérdéses. Kár lenne azonban nem kihasználni az átcsoportosítás lehetőségét, mert ennek segítségével komoly eredményeket lehetne elérni, legalább ideiglenesen, amíg a közepes és hosszabb távú intézkedések meg nem hozzák eredményüket. Ezeket azonban először is – a hatékony megoldásokat keresve és a látszatintézkedéseket elkerülendő – a lehető legkorábban el kellene fogadni.
Szabad Újság, 2012. május 2.
A bérszakadék – az anyaság elismerése?
Ha március, akkor a női egyenlőség témái is előkerülnek a poros polcokról. Nem volt ez másként az idén sem. Az Európai Parlament az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét tűzte napirendre. S mielőtt unottan továbbfordítanánk a lapot, hisz agyonbeszélt témáról van szó, talán mégis érdemes egy pillantást vetni a „függöny mögé”.
Ez a szinte örökzöld téma abból adódik, hogy az Európai Unió a több mint 50 éves igyekezete ellenére sem tudta felszámolni a nők és férfiak közötti bérszakadékot. Az előrehaladás lassú, jelenleg 16,4%-os különbségről beszélünk. Ez a bérszakadék annyit jelent, hogy a nők átlagosan 16,4 százalékkal keresnek kecesebbet mint a férfiak. Ez annak ellenére van, hogy a frissdiplomások több mint 60 százaléka nő.
Figyelemfelkeltés gyanánt az Európai Bizottság immár második alkalommal hirdette meg az Európai Egyenlő Bér napját, ami ebben az évben március 2-re esett. Az adott dátum minden évben azt jelöli, hogy hány nappal kell átlagban egy nőnek többet dolgoznia ahhoz, hogy a fizetése elérje a vele azonos munkát végző férfi előző éves fizetését.
Bár az európai bérszakadék a 2010-es előzetes adatok szerint 16,4 százalék, a tagállamok között hatalmas különbségek vannak – 1.9% Lengyelországban, míg 25.5% Csehországban és Ausztriában. Az alacsony bérszakadékot körültekintéssel szabad csak magyarázni, mivel az nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott tagállam példával jár elöl. Az alacsony bérszakadék lehet annak a jele is, hogy a nők csupán alacsony arányban vannak jelen a munkaerőpiacon.
A bérszakadék okai sokrétűek. A közvetlen munkahelyi diszkriminációtól, a nők munkájának alulértékelésén keresztül, a hagyományokig. A nők és a férfiak általában a gazdaság más területén és eltérő munkakörökben dolgoznak, miközben általában a nők által dominált ágazatokban (egészségügy, szociális ágazatok) a bérek alacsonyabbak, mint ott, ahol a férfiak vannak túlsúlyban. Gondolom, az sem meglepő, hogy a férfiak ezekben az ágazatokban is többet keresnek, mint a nők. Vannak olyan tagállmok is, mint pl. Hollandia, Dánia, ahol a nők gyakran dolgoznak részmunkaidőben a családi kötelezettségek miatt, miközben a rövidebb munkaidőben dolgozó nők esetében a bérszakadék – órabérre lebontva – csaknem kétszeres.
A legmegdöbbentőbb azonban az a felismerés, hogy a bérolló az anyasággal mutat egyértelmű összefüggést. Akkor nyílik ki, amikor az anya az első gyermeke születése után visszajön a munkaerőpiacra. A gyerekek számával, a korral és az iskolázottsággal párhuzamosan növekszik. Következményei nyivánvalóan az élet folyamán összeadódnak, vagy akár megsokszorozódnak. Pl. Szlovákiában a férfiak és nők nyugdíja közti különbség 21%. Európai viszonylatban milliós nagyságrenddel több a szegény nő, mint a szegény férfi.
Európa elöregszik. Csoda, hogy ez a helyzet nem javul, ha az anyaság „elismeréseként” büntetést alkalmazunk?
A nők és férfiak közti esélyegyenlőség mögött nem feltétlenül a korlátlan feminizmust kellene keresni, hanem ideje lenne azon elgondolgozni, hogy hogyan is viszonyulnak társadalmaink a gyermekvállaláshoz, a szülőkhöz, de leginkább az anyákhoz.
A cikk a Szabad Újság 2012. március 13-i számában jelent meg.
Brüsszelben is megemlékeztek Esterházy Jánosról
Az elmúlt napokban számos országban emlékeztek meg Esterházy János halálának 55. évfordulójáról. Brüsszelben március 20-án Bauer Edit és Mészáros Alajos, az MKP európai parlamenti képviselői szerveztek Esterházy emlékestet a felvidéki politikus tiszteletére a Balassi Intézetben.
Bauer Edit köszöntőjében méltatta Esterházy János életművét és politikai tevékenységét, megemlékezve a politikus hősies kiállásáról a csehszlovákiai magyarság érdekében és 1957. március 8-án a morvaországi Mirov börtönben bekövetkezett mártírhaláláról.
Az est során bemutatásra került Siposhegyi Péter Hantjával sem takar című Esterházy János életéről szóló monodrámája Boráros Imre komáromi színművész előadásában. A János Passió alcímet viselő mű 1936 és 1957 között játszódik, megelevenedik benne a nagypénteki szertartások világa. A mű Esterházy tragikus sorsának döntő részeit – annak lelki-politikai hátterét is feltárva – eleveníti fel. A szerző 12 stáción vezeti végig a közönséget János hatalom általi megkísértésétől kezdődően meghurcolásán keresztül a végső elmúlásig.
Az előadást megtisztelte jelenlétével Giovanni Malfatti di Montetretto, Esterházy János Brüsszelben élő unokája.
Néma főhajtásssal emlékeztek az MKP EP képviselői Strasbourgban március 15-e emléke előtt
Tegnap, március 14-én Bauer Edit és Mészáros Alajos, az MKP európai parlamenti képviselőinek kezdeményezésére a magyar néppárti delegáció tagjai Strasbourgban is megemlékeztek március 15-e idusáról.
A néma főhajtásra a strasbourgi Petőfi emlékoszlop előtt került sor. A mára már hagyományossá vált megemlékezésen minden évben együtt tisztelegnek a forradalom emléke előtt a felvidéki, erdélyi és anyaországi magyar képviselők. Az idei főhajtáson, melyen több tucat EP képviselő és munkatárs vett részt, rövid köszöntőt mondott Sógor Csaba, erdélyi képviselő.
Az Európai Parlament közelében található emlékoszlop 1990 óta állít emléket nemzetünk költőjének és a forradalom hősének, köszönhetően az elzászi város és a helyi Francia- Magyar Baráti Társaság kezdeményezésének.
A néma főhajtás után az egybegyűltek elénekelték a Himnuszt és a Kossuth-nótát.
Nem zárul a bérszakadék
Az Európai Parlament az idei Nemzetközi Nőnapot, ahogy az már megszokott, egy konferenciával ünnepelte. Az ez évi konferencia a nők és férfiak közötti bérezési különbséggel foglalkozott. Ez a szinte örökzöld téma abból adódik, hogy az Európai Unió a több mint 50 éves igyekezete ellenére sem tudta felszámolni a nők és férfiak közötti bérszakadékot. Az előrehaladás lassú, jelenleg 16,4%-os különbségről beszélünk. Ez a bérszakadék annyit jelent, hogy a nők átlagosan 16,4 százalékkal kapnak kevesebb bért ugyanazért a munkáért vagy ugyanolyan értékű munkáért, mint a férfiak. Ez annak ellenére van, hogy az egyetemet végzettek több mint 60 százaléka nő, tehát a nők magasabb végzettséggel rendelkeznek, mégsem tudják ezt a gyakorlatban kamatoztatni.
A szabályok egyedül elégtelenek a nemek közti bérszakadék felszámolásához
Hogyan lehet, hogy annak ellenére, hogy ötven éve jogszabályok rendelkeznek arról, hogy egyenlő munkáért egyenlő juttatás jár a nőknek és férfiaknak, még mindig 16-17% a különbség a férfiak javára? – teszi fel a kérdést Bauer Edit néppárti, szlovákiai képviselő, aki parlamenti jelentést készít a témában. Az egyenlő bérezés az idei nemzetközi nőnap fő témája is.
Olvassa tovább a Bauer Edittel készült interjút az Európai Parlament honlapján…
Mi vár ránk 2012-ben?
Visszatekintve az Európai Parlamentben eltöltött évekről elmondhatnám, de az éves munkatervet ismerve most bátran meg is előlegezem magunknak: mozgalmas év vár ránk az EP-ben. Az ügyvitelről 2012 első felében dán, második felében pedig ciprusi elnökség gondoskodik.
A legfontosabb témát, amely – sajnos nem váratlanul de folyamatosan komoly gondokat okozva – az egész évet meg fogja határozni, valószínűleg mindenki meg tudná nevezni. A pénzügyi, gazdasági és adósságválságra Európa már 2011-ben is adott válaszokat, ezeket azonban újabbak kell hogy kövessék. A jelenlegi helyzet kezelése csak az egyik fele a megoldásnak, fontos az olyan intézkedések elfogadása is, amelyek segítségével a jövőben elkerüljük az eurózóna ilyen mértékű gondjait. Az Európai Parlament is részt vesz a megerősített gazdasági unióról szóló szerződés kidolgozásában és komolyan befolyásolja a tárgyalások kimenetelét. Január közepén az EP elutasította a Bizottság első, túl szigorú javaslatát. A „fiskális paktum” végleges szövege hamarosan elkészül (az európai kormány- és államfők hétfői ülésükön, már lapzárta után, foglalkoztak vele) és március környékén már elfogadásra is kerülhet. Ez gyakorlatilag egy újabb sebességű Európát hoz létre, mivel kormányközi megállapodásként léphet életbe (valószínűleg még az eurózóna néhány tagja is kimaradhat belőle). A paktumon kívül még idén napirendünkön lesz a pénzügyi tranzakciók megadóztatása, /ami természtesen nem a bankkártyás fizetésre vonatkozna/, a vitatott eurókötvények bevezetése és a hitelminősítő intézetek befolyása az államok minősítésére.
Teljes gőzzel folyik a következő (2014-2020) pénzügyi keret előkészítése is. Mivel ennek összeállítása „alulról felfelé” a leghatékonyabb, jelenleg elsősorban az egyes politikai prioritások költségvetésének meghatározása folyik. Több területen (pl. mezőgazdaság és kohézió) reformokra is sor kerül, így nem csupán a költségvetés meghatározásól lesz szó. Ebben az évben is komoly viták és tárgyalások tanúi lehetünk tehát, hiszen napirendre kerül a mezőgazdasági, a kohéziós, a környezetvédelmi politika és az EU 2020-as stratégiájának költségvetése is. Ezekből áll majd össze legkésőbb 2013 végéig az új többéves pénzügyi keret, amely hét évre lesz érvényes.
Az agrárreform kérdése ugyan már szóba került, de a fejleményekről érdemes kicsit bővebben beszámolni. A Bizottság által tavaly ősszel nyilvánosságra hozott tervezetet sokan kritikusan fogadták. A vita intenzitása érthető, hisz a mezőgazdasági támogatások a költségvetésnek még mindig több mint egy harmadát teszik ki. A reformtervek értelmében tovább közelednek egymáshoz a régi és új tagállamok kifizetései (sajnos még mindig sokkal többet kap egy francia termelő, mint egy hazai), a támogatások sokkal jobban kapcsolódnak a környezetvédelmi kritériumokhoz és a legnagyobb gazdaságoknak juttatható támogatás felső határát is megszabná aj új rendelet.
Hasonló a helyzet a kohéziós politikával kapcsolatban is. Komoly reformok vannak folyamatban itt is, amelyek elfogadására az elkövetkezendő hónapokban (legkésőbb 2013 végéig) kerül sor. Ez a politika megmarad a legelmaradottabb régiókat támogató eszköznek (a támogatások háromnegyede megy olyan régiókba, amelyek fejlettsége nem éri el az Unió átlagának 75%-át), nagyobb hangsúlyt fog fektetni azonban a növekedés ösztönzésére is. Európa nem engedheti meg magának ebben a válságos időszakban, hogy költségvetése legnagyobb részével ne a munkahelyteremtést, a gazdasági növekedést ösztönözze. Különös figyelmet kap ezért ezentúl az elbírálásnál, hogy a megvalósuló intézkedések mennyire képesek olyan hozzáadott értéket és hatást generálni, amely a támogatás lejárta után is fenntartható lesz. Nagy hangsúly került a reformtörekvésekben az adminisztráció egyszerűsítésére. Reményeink szerint egyszerűbbé válik a támogatásokhoz való hozzájutás is. Tervben van az alapok merítésének a költségvetési fegyelemmel való összekapcsolása , tehát ha valamelyik tagállam nem tartja be a stabilitási paktumot, megrövidíthetik a strukturális alapokból származó támogatását. Minden részlet azonban még viták és egyeztetések tárgyát képezi.
Több közlekedéssel kapcsolatos jogszabály-tervezet is a szakbizottság asztalán lesz 2012-ben, főleg a transzeurópai közlekedési hálózat biztonságosabbá és hatékonyabbá tétele érdekében. Ebbe az intézkedéscsomagba tartoznak a tachográfokkal való visszaélések megakadályozása, a regionális repterek helyzetének javítása, a kombinált közlekedési módok fejlesztése is.
Néhány fontos tervezet kerül napirendre az energetikával – főleg a hatékony energiahasználattal – kapcsolatban is. Mivel Európa nyersanyagok tekintetében távolról sem önellátó, kulcsfontosságú, hogy fogyasztásunkat csökkentsük, ahol csak lehetséges. Ezen a területen van még mit pótolnunk, számos köz- és lakóépület vár még felújításra az energiahetékonyság növelése érdekében. Ugyan az az elképzelés, hogy a középületek 3%-a kerüljön évente „energiatakarékos” felújításra, vita tárgyát képezi. Erre a célra természetesen európai uniós alapok is rendelkezésre állnak.
Az egyes elfogadott, polgárokat leginkább érintő jogszabályokról természetesen év közben is tájékoztatni fogunk.
Az írás a Szabad Újság 2012. január 31-i számában jelent meg.
Index-interjú Bauer Edittel
A 2011-ben az év határon túli képviselőjének megválasztott néppárti Bauer Edit nem félti Orbán Viktortól a magyar demokráciát, de azt tanácsolja a magyar kormánynak, hogy adó- és járulékügyekben vegyen példát Szlovákiáról.
Az önt delegáló Magyar Koalíció Pártja igen nehéz helyzetben van, hiszen egy évvel az EP-választások után, 2010-ben nem volt képes átlépni az öt százalékos szlovák parlamenti küszöböt, és kiesett a törvényhozásból. A Polis közvélemény-kutató felmérése szerint az MKP egy most megtartott szavazáson is csak 3,6 százalékot érne el, ezzel szemben riválisa, a Híd-Most 8,7 százalékos támogatottságot élvez. Az adatok alapján kétséges, hogy a márciusi választásokig az MKP-nak sikerül feltornásznia csekély támogatottságát. Hogyan képzeli el az MKP – és benne a saját – jövőjét a szlovák és az európai politikában?
“Nem létező személlyé váltam Európa közepén” – Boldoghy Olivér az EP-ben
Gál Kinga és Bauer Edit néppárti EP-képviselők meghívására a szlovák állampolgárságától megfosztott felvidéki magyar színészt, Boldoghy Olivért látta vendégül az EP Kisebbségügyi Munkacsoport mai strasbourgi ülésén. Boldoghy Olivér előadásában felhívta a figyelmet az állampolgárságától megfosztott szlovákiai polgárok abszurd helyzetére, egyben kijelentette: “Békés, csendes, kulturális népirtás zajlik Közép-Európában!”. Gál Kinga és Bauer Edit az Európai Bizottság beavatkozását kérik az ügyben.
Plenáris felszólalás: Állampolgárság
Elnök Úr,
az állampolgárság kérdése a szubszidiaritás elve szerint a tagállamok hatásköre. Azonban a szlovák törvény, amely válaszként született a magyar állampolgársági törvény módosítására, következményeit tekintve az alapszabadságok korlátozásához is vezet, s ezért ma már európai problémává vált. Azok a szlovák állampolgárok, akiket a szlovák belügyminisztérium levele alapján megfosztanak állampolgárságuktól, személyi igazolványuktól, vezetői igazolványuktól és arra kényszerítenek, hogy saját szülőföldjükön, saját lakásukban tartózkodási engedélyért folyamodjanak, szabad mozgásukban, a vállalkozás szabadságához való jogukban szenvednek el korlátozást.
Ezáltal az életvitelszerűen Szlovákiában élő polgár egzisztenciájában is veszélyeztetett, hisz ha más lakhely híján nem rendelkezik sem személyi igazolvánnyal, sem útlevéllel, sőt a társadalombiztosítása is csak azzal a feltétellel tartható fenn, ha elfogadja, hogy idegenként tartózkodási engedélyt kénytelen kérni a saját szülővárosában, a saját ingatlanában.
Jogos tehát a kérdés, hogy az ilyen abszurd intézkedés mennyire egyeztethető össze a szabadság, biztonság és igazságosság térségének építésével. Elveheti-e szankcióként az állam az állampolgárságot attól, aki arról lemondani nem akar, csak azért, mert időközben egy másik tagállam állampolgárságát felvette. Meggyőződésem, hogy az ilyen elfogadhatatlan és abszurd intézkedések kétségbe vonják és károsítják az európai identitás eszméjét is.
