Hosszú távú költségvetés és agrárpolitika
A múlt heti strasbourgi plenáris ülésen néhány olyan témáról tárgyalt es hozott döntést az Európai Parlament, amelyek hónapok, évek óta napirenden vannak az Európai Unión belül, hiszen a következő hét év szempontjából meghatározóak lesznek. Elsősorban a többéves pénzügyi keretről van szó, amely alapját képezi minden további szakpolitikai döntésnek. A masik nagy téma a közös mezőgazdasági politika jövője volt.
Az állam- és kormányfők már februári csúcstalálkozójukon sokfordulós tárgyalás után egyezségre jutottak az unió hosszú távú költségvetéséről. Az egyezségre az Európai Parlament már akkor kritikus szemmel tekintett és jelezte, gondok lehetnek a megegyezés ilyen formában való elfogadásával. Az EP nagy többsége a hosszú távú költségvetésről történt megegyezést elfogadhatatlannak találta, az Európai Bizottság és a tagállamoknak vilagosan tudtára adva: addig nem hajlandó a költségvetést támogatni, amíg a megfogalmazott hiányosságokat illetően nem születik elfogadható megoldás. A Parlamentet gyakran éri az a vád, hogy több pénzt akar, miközben mindenütt takarékoskodásra van szükség. A probléma azonban sokkal összetettebb és nem kétséges, hogy az európai intézményeket is elérte a takarékoskodási hullám, de ezeknek a költségvetés töredéke jut. A legnagyobb kifizetési tételt a mezőgazdasági támogatásokra fordítja az Unió.
Mi vár ránk 2012-ben?
Visszatekintve az Európai Parlamentben eltöltött évekről elmondhatnám, de az éves munkatervet ismerve most bátran meg is előlegezem magunknak: mozgalmas év vár ránk az EP-ben. Az ügyvitelről 2012 első felében dán, második felében pedig ciprusi elnökség gondoskodik.
A legfontosabb témát, amely – sajnos nem váratlanul de folyamatosan komoly gondokat okozva – az egész évet meg fogja határozni, valószínűleg mindenki meg tudná nevezni. A pénzügyi, gazdasági és adósságválságra Európa már 2011-ben is adott válaszokat, ezeket azonban újabbak kell hogy kövessék. A jelenlegi helyzet kezelése csak az egyik fele a megoldásnak, fontos az olyan intézkedések elfogadása is, amelyek segítségével a jövőben elkerüljük az eurózóna ilyen mértékű gondjait. Az Európai Parlament is részt vesz a megerősített gazdasági unióról szóló szerződés kidolgozásában és komolyan befolyásolja a tárgyalások kimenetelét. Január közepén az EP elutasította a Bizottság első, túl szigorú javaslatát. A „fiskális paktum” végleges szövege hamarosan elkészül (az európai kormány- és államfők hétfői ülésükön, már lapzárta után, foglalkoztak vele) és március környékén már elfogadásra is kerülhet. Ez gyakorlatilag egy újabb sebességű Európát hoz létre, mivel kormányközi megállapodásként léphet életbe (valószínűleg még az eurózóna néhány tagja is kimaradhat belőle). A paktumon kívül még idén napirendünkön lesz a pénzügyi tranzakciók megadóztatása, /ami természtesen nem a bankkártyás fizetésre vonatkozna/, a vitatott eurókötvények bevezetése és a hitelminősítő intézetek befolyása az államok minősítésére.
Teljes gőzzel folyik a következő (2014-2020) pénzügyi keret előkészítése is. Mivel ennek összeállítása „alulról felfelé” a leghatékonyabb, jelenleg elsősorban az egyes politikai prioritások költségvetésének meghatározása folyik. Több területen (pl. mezőgazdaság és kohézió) reformokra is sor kerül, így nem csupán a költségvetés meghatározásól lesz szó. Ebben az évben is komoly viták és tárgyalások tanúi lehetünk tehát, hiszen napirendre kerül a mezőgazdasági, a kohéziós, a környezetvédelmi politika és az EU 2020-as stratégiájának költségvetése is. Ezekből áll majd össze legkésőbb 2013 végéig az új többéves pénzügyi keret, amely hét évre lesz érvényes.
Az agrárreform kérdése ugyan már szóba került, de a fejleményekről érdemes kicsit bővebben beszámolni. A Bizottság által tavaly ősszel nyilvánosságra hozott tervezetet sokan kritikusan fogadták. A vita intenzitása érthető, hisz a mezőgazdasági támogatások a költségvetésnek még mindig több mint egy harmadát teszik ki. A reformtervek értelmében tovább közelednek egymáshoz a régi és új tagállamok kifizetései (sajnos még mindig sokkal többet kap egy francia termelő, mint egy hazai), a támogatások sokkal jobban kapcsolódnak a környezetvédelmi kritériumokhoz és a legnagyobb gazdaságoknak juttatható támogatás felső határát is megszabná aj új rendelet.
Hasonló a helyzet a kohéziós politikával kapcsolatban is. Komoly reformok vannak folyamatban itt is, amelyek elfogadására az elkövetkezendő hónapokban (legkésőbb 2013 végéig) kerül sor. Ez a politika megmarad a legelmaradottabb régiókat támogató eszköznek (a támogatások háromnegyede megy olyan régiókba, amelyek fejlettsége nem éri el az Unió átlagának 75%-át), nagyobb hangsúlyt fog fektetni azonban a növekedés ösztönzésére is. Európa nem engedheti meg magának ebben a válságos időszakban, hogy költségvetése legnagyobb részével ne a munkahelyteremtést, a gazdasági növekedést ösztönözze. Különös figyelmet kap ezért ezentúl az elbírálásnál, hogy a megvalósuló intézkedések mennyire képesek olyan hozzáadott értéket és hatást generálni, amely a támogatás lejárta után is fenntartható lesz. Nagy hangsúly került a reformtörekvésekben az adminisztráció egyszerűsítésére. Reményeink szerint egyszerűbbé válik a támogatásokhoz való hozzájutás is. Tervben van az alapok merítésének a költségvetési fegyelemmel való összekapcsolása , tehát ha valamelyik tagállam nem tartja be a stabilitási paktumot, megrövidíthetik a strukturális alapokból származó támogatását. Minden részlet azonban még viták és egyeztetések tárgyát képezi.
Több közlekedéssel kapcsolatos jogszabály-tervezet is a szakbizottság asztalán lesz 2012-ben, főleg a transzeurópai közlekedési hálózat biztonságosabbá és hatékonyabbá tétele érdekében. Ebbe az intézkedéscsomagba tartoznak a tachográfokkal való visszaélések megakadályozása, a regionális repterek helyzetének javítása, a kombinált közlekedési módok fejlesztése is.
Néhány fontos tervezet kerül napirendre az energetikával – főleg a hatékony energiahasználattal – kapcsolatban is. Mivel Európa nyersanyagok tekintetében távolról sem önellátó, kulcsfontosságú, hogy fogyasztásunkat csökkentsük, ahol csak lehetséges. Ezen a területen van még mit pótolnunk, számos köz- és lakóépület vár még felújításra az energiahetékonyság növelése érdekében. Ugyan az az elképzelés, hogy a középületek 3%-a kerüljön évente „energiatakarékos” felújításra, vita tárgyát képezi. Erre a célra természetesen európai uniós alapok is rendelkezésre állnak.
Az egyes elfogadott, polgárokat leginkább érintő jogszabályokról természetesen év közben is tájékoztatni fogunk.
Az írás a Szabad Újság 2012. január 31-i számában jelent meg.
