Az Európai Unió 2012-ben
Az előző évhez hasonlóan, az európai politikai történéseket idén a gazdasági válság továbbgyűrűzése miatt a negatív hatások mérséklésére irányuló intézkedések uralták. Előtérbe kerültek azok a megoldások is, melyek elejét vennék egy újabb pénzügyi válság kirobbanásának. A tagállamok (Csehország és az Egyesült Királyság kivételével) január végén egyeztek meg abban a gazdasági kormányzásra vonatkozó intézkedéscsomagban, amely szigorúbb pénzügyi fegyelmet vezetett be az uniós tagállamok gazdálkodásában, gátat szabva a jövőbeni túlzott költekezésnek. Hisz minden adósságot előbb-utóbb vissza kell fizetni. Februárban megalakult az Európai Stabilizációs Mechanizmus is, amelynek feladata, hogy szükség esetén az eurózóna országainak pénzügyi stabilitását támogassa. Csaknem az egész éven végigvonultak a Görögország megmentését célzó intézkedésekről szóló tárgyalások is. Szóval elmondhatjuk, hogy a 2012-es év legfajsúlyosabb politikai témái és döntései a gazdasági és pénzügyi válság megoldásához, a munkanélküliség csökkentéséhez, valamint a gazdasági fejlődés fellendítéséhez kapcsolódtak.
Nők és férfiak egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazásának elve (vita)
Felszólalásom a 2012. május 24-i plenáris ülésen:
A nemek közötti bérszakadék egy elfogadhatatlan diszkrimináció
Ma az Európai Parlament Plénuma elsöprő többséggel jóváhagyta Bauer Edit felvidéki képviselő jelentését a nemek közötti bérszakadékról. A jelentés célja, hogy kérje az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 2006/54/EK irányelvet és olyan változtatásokat kezdeményezzen, amelyek a nők elleni diszkrimináció eme formájának megszüntetését célozzák.
A bérszakadék – az anyaság elismerése?
Ha március, akkor a női egyenlőség témái is előkerülnek a poros polcokról. Nem volt ez másként az idén sem. Az Európai Parlament az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét tűzte napirendre. S mielőtt unottan továbbfordítanánk a lapot, hisz agyonbeszélt témáról van szó, talán mégis érdemes egy pillantást vetni a „függöny mögé”.
Ez a szinte örökzöld téma abból adódik, hogy az Európai Unió a több mint 50 éves igyekezete ellenére sem tudta felszámolni a nők és férfiak közötti bérszakadékot. Az előrehaladás lassú, jelenleg 16,4%-os különbségről beszélünk. Ez a bérszakadék annyit jelent, hogy a nők átlagosan 16,4 százalékkal keresnek kecesebbet mint a férfiak. Ez annak ellenére van, hogy a frissdiplomások több mint 60 százaléka nő.
Figyelemfelkeltés gyanánt az Európai Bizottság immár második alkalommal hirdette meg az Európai Egyenlő Bér napját, ami ebben az évben március 2-re esett. Az adott dátum minden évben azt jelöli, hogy hány nappal kell átlagban egy nőnek többet dolgoznia ahhoz, hogy a fizetése elérje a vele azonos munkát végző férfi előző éves fizetését.
Bár az európai bérszakadék a 2010-es előzetes adatok szerint 16,4 százalék, a tagállamok között hatalmas különbségek vannak – 1.9% Lengyelországban, míg 25.5% Csehországban és Ausztriában. Az alacsony bérszakadékot körültekintéssel szabad csak magyarázni, mivel az nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott tagállam példával jár elöl. Az alacsony bérszakadék lehet annak a jele is, hogy a nők csupán alacsony arányban vannak jelen a munkaerőpiacon.
A bérszakadék okai sokrétűek. A közvetlen munkahelyi diszkriminációtól, a nők munkájának alulértékelésén keresztül, a hagyományokig. A nők és a férfiak általában a gazdaság más területén és eltérő munkakörökben dolgoznak, miközben általában a nők által dominált ágazatokban (egészségügy, szociális ágazatok) a bérek alacsonyabbak, mint ott, ahol a férfiak vannak túlsúlyban. Gondolom, az sem meglepő, hogy a férfiak ezekben az ágazatokban is többet keresnek, mint a nők. Vannak olyan tagállmok is, mint pl. Hollandia, Dánia, ahol a nők gyakran dolgoznak részmunkaidőben a családi kötelezettségek miatt, miközben a rövidebb munkaidőben dolgozó nők esetében a bérszakadék – órabérre lebontva – csaknem kétszeres.
A legmegdöbbentőbb azonban az a felismerés, hogy a bérolló az anyasággal mutat egyértelmű összefüggést. Akkor nyílik ki, amikor az anya az első gyermeke születése után visszajön a munkaerőpiacra. A gyerekek számával, a korral és az iskolázottsággal párhuzamosan növekszik. Következményei nyivánvalóan az élet folyamán összeadódnak, vagy akár megsokszorozódnak. Pl. Szlovákiában a férfiak és nők nyugdíja közti különbség 21%. Európai viszonylatban milliós nagyságrenddel több a szegény nő, mint a szegény férfi.
Európa elöregszik. Csoda, hogy ez a helyzet nem javul, ha az anyaság „elismeréseként” büntetést alkalmazunk?
A nők és férfiak közti esélyegyenlőség mögött nem feltétlenül a korlátlan feminizmust kellene keresni, hanem ideje lenne azon elgondolgozni, hogy hogyan is viszonyulnak társadalmaink a gyermekvállaláshoz, a szülőkhöz, de leginkább az anyákhoz.
A cikk a Szabad Újság 2012. március 13-i számában jelent meg.
Nem zárul a bérszakadék
Az Európai Parlament az idei Nemzetközi Nőnapot, ahogy az már megszokott, egy konferenciával ünnepelte. Az ez évi konferencia a nők és férfiak közötti bérezési különbséggel foglalkozott. Ez a szinte örökzöld téma abból adódik, hogy az Európai Unió a több mint 50 éves igyekezete ellenére sem tudta felszámolni a nők és férfiak közötti bérszakadékot. Az előrehaladás lassú, jelenleg 16,4%-os különbségről beszélünk. Ez a bérszakadék annyit jelent, hogy a nők átlagosan 16,4 százalékkal kapnak kevesebb bért ugyanazért a munkáért vagy ugyanolyan értékű munkáért, mint a férfiak. Ez annak ellenére van, hogy az egyetemet végzettek több mint 60 százaléka nő, tehát a nők magasabb végzettséggel rendelkeznek, mégsem tudják ezt a gyakorlatban kamatoztatni.
